KIVA

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról 2012. évi CXLVII. törvény megalkotásával a jogalkotó lehetõséget kíván adni arra, hogy 2013-tól a vállalkozások meghatározott köre a korábbinál kedvezõbb – a jogszabály indokolása szerint gyökeresen új és egyszerû – szabályok szerint teljesíthesse adókötelezettségei jelentõs részét.

A szakmai közvélemény az új rendelkezéseket gyakran az eva szabályaival hasonlítja össze, az eva “konkurenciájaként” tekint rájuk, hiszen annak idején az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény is hasonló célokat tûzött ki: egy meghatározott bevételi összeghatár alatt maradó vállalkozói kör nyilvántartási kötelezettségeinek egyszerûsítését és adóterhelésük mérséklését.

Ugyanezen célkitûzések megvalósulását most nem egy, hanem két új adónem, a kisadózó vállalkozások tételes adója és a kisvállalati adó hivatott elõsegíteni;
a 2013-tól bevezetendõ adók részben más-más “célcsoport” számára lehetnek vonzóak. A kisvállalati adó (KIVA) nem a legkisebb adózok, hanem nagyobb méretû cégek számára is alternatíva lehet, vonzerejét viszont nem elsõsorban az alacsony adminisztráció, hanem az adóterhek csökkentése adhatja.

A törvény értelmében “kisvállalatnak” azok a vállalkozások minõsülhetnek, akik a Kiva hatálya alá történõ bejelentkezéskor maximum 25 fõt foglalkoztatnak, továbbá 500 millió forintot meg nem haladó bevétellel és mérlegfõösszeggel rendelkeznek. Az új adónem alapkoncepciója, hogy ezen vállalkozásoknál kiváltsa:
” a társasági nyereséget terhelõ adót (a 10 százalékos társasági adót),
” valamint a bérek után fizetendõ közterheket (a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót és a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást),
” és így egyetlen – bár több tényezõs – adóalap után mindössze 16 százalék kisvállalati adót kelljen megfizetni.

A mögöttes cél mindenképpen az, hogy ezen vállalkozások gyors növekedését ne gátolja a magas adóterhelés, és alkalmazottaik számát akár 50 fõre bõvíthetik a Kiva kedvezõ szabályainak hatálya alatt. Az indokolásból látható, hogy – a jogalkotó reményei szerint – ezáltal a foglalkoztatottság, valamint a kisvállalatok munkaerõpiacon betöltött szerepe és súlya egyaránt növelhetõ.

Az érintett adózóknak a bejelentkezéssel kapcsolatos döntést azonban célszerû részletes számításokkal is megalapozni, az adott vállalkozás egyedi jellemzõinek, növekedési kilátásainak ismeretében.